A Bethlen–Rákóczi-kor építési lendületében született kastélyok közt tartják számon az alsórákosit is, melyet alaprajzi elrendezésének, elsősorban sarkain található négy kerek sarokbástyájának köszönhetően a 17. század folyamán Erdélyben is kiépülő kerekbástyás kastélyok (Gyalu, majd a feltételezhetően ennek mintájára még 1674 előtt kiépülő bonchidai kastély,1 ide sorolható a 17. század közepén kiépülő Borosjenő is) egyik korai példájának tarthatunk. A kezdeti időszakban Alsórákoson kívül, attól keletre fekvő várkastély a település terjeszkedésével ma már annak csaknem a közepén található.

Az épületet négyszögű alaprajzon emelték, ennek a négyszögnek a sarkain helyezkednek el a már említett kerekbástyák. A déli oldalon magas, karcsú, az épület tömegéből kiemelkedő torony alatt van a bejárata, belső udvarát egykoron, az északi kivételével, minden oldalon épületszárnyak határolták. A kastélyt még egy falszoros vette körül a várfalon kívül, mely a kastély sarkain a bástyák, valamint a főkapu védelmét olaszbástyaszerű kiszögellésekkel tette hatékonyabbá. A várfal belső oldalához kapcsolódó épületek közül ma már csak a nyugati szárny és a délinek egy része áll, a keleti épületszárnyat 1918-ban lebontották. A kastélyt egykor teljesen körülölelő külső falszoros csupán a déli oldalon látható, a délkeleti és délnyugati bástya védelmét ellátó ötszögű védőművekkel. A falszorosból a védők keskeny, páronként egymás felé fordított lőréseken át tarthatták távol az ellenséget, a kapu előtti tér nehezebb tűzfegyverekkel való oltalmazását az olaszbástyákat idéző védőművek kapu felé néző rövidebb oldalfalaiban kialakított nagyobb méretű nyílások tették lehetővé.2 Még a 20. század elején is fennállt egyike annak a két hatszögű bástyának,3 melyek a déli oldalon, a várárkon kívül, az őket összekapcsoló fallal együtt védték a kastély külső udvarát.