Dessewffy József klasszicista stílusban létesített kastélya a múlt század közepén egy tatárjuharos lösztölgyes helyén épült. Az épülethez íves számyépülettel kapcsolták a kápolnát. A kastély az 1870-es években nyerte el mai alakját, amikor részben bővítették, részben egy emelettel magasították. Az épület köré tervezett kéthektáros park angol stílusú tájképi kert, amelyhez egye célból telepített erdő illeszkedett. Az eredeti célkitűzés nyomai megmaradtak az erdőben, mert néhol még ma is díszcserjékre bukkanunk az állományban. A II. világháborút követő időszakban a park sok értékes fáját kivágták, a kastély előtti kertrészlet elpusztult, a virágágyak helyét benőtték a fák. Az egykori gondozott park pusztulásnak indult. A még megmaradt dendrológiai értékek közül említést érdemel a 150 cm törzskerületet meghaladó vöröstölgy, egy alig vékonyabb hárs, a vérbükk, a ma is termő szelídgesztenyék és vadgesztenyék. A juharfák közül nevezetesek a keleti juhar szép példányai. Tavasszal a virágzó hársfasor illatfelhőbe burkol mindent. A fenyőfélék között hatalmasra nőtt a simafenyő, de található erdei- és feketefenyő is, az öreg páfrányfenyő mellett pedig jól megférnek a tiszafák is. Az elkészített parkrekonstrukció szerint először a beteg, elszáradt egyedeket vágták ki, de megkezdődött a fák pótlása is. A parkhoz tartozó, fajokban feltűnően gazdag és szintén védett erdő ma a Tiszavasváriban működő Természetvédelmi Oktatóközpont mintaterülete. Az őszi és tavaszi madárvonulás idején sok fajnak pihenőhelye, ezért nagyszerű lehetőséget nyújt madármegfigyelésre.

A park jelenlegi állapota:

A kert viszonylag gondozott, sajnos a hátsó részen már nem figyelnek erre oda, a bukszuslabirintus a szovjet katonai emlékmű körül például kifejezetten elhanyagolt.
A parkban sok idős és nagy méretű fa található: pl. vérbükk, magnólia, szomorú japánakácok, selyemfenyő, és a bejárat közelében egy óriási vöröstölgy csonkja (még él).
A kastély hátsó bejárata előtti egykori szökőkút medencéje üresen áll.