A várkastély méreteiben nagy alapterületű. A sarokbástyákat összekötő emeletes épületszárny a keleti oldalon 50 méter hosszú, egymásbakapcsolódó termek sorát foglalja magába. A keleti szárny kiépítését a XVII században fejezte be Bethlen Farkas és Elek. A reprezentációs termekhez külső, díszes bejárat szolgál. A lejtős terepen sorakozó termek közötti szintkülönbségeket belső lépcsők hidalják át. Többszintes elrendezésűek a várfalak mögötti harci folyósók is. A boltozatos térlefedő mennyezetek a gótika és a reneszánsz szellemében készültek. A reprezentációs termek közül egyeseknél a kazettás mennyezetek és a stukkódíszek a XVII század második feléből származnak. Az „arany palota” és a „nappali toronybástya” kifestésénél „czifra festékes és inscriptiós” díszítést alkalmaztak. A nappali toronybástyánál a párkány felett a három ablak között „picturákat” is készítettek a falak díszítésére. Az öregtorony harmadik szintjén a „szivárvány”-boltozaton párkány futott körbe, s azt festett és metszett motivumokkal díszítették. A boltozat közepére a család koronás-kígyós címerét mintázták. A kazettás mennyezeteknél a leltár szerint a tábláknál aranyozást alkalmaztak. Azt a termet „aranyosháznak” nevezték. A reprezentációs termek fűtését gazdagon profilozott zöld és sárga színű, mázas cserépkályhák biztosították. A kastély belső berendezése korhű volt. A díszes szalonokat fényezett és festett bútorok, falba épített almáriumok, kárpitok, szőnyegek tették széppé. A termek falain a családi portrék arcképcsarnokként sorakoztak. A könyvtár és a családi levéltár az öregtorony első emeletén kapott elhelyezést. Bethlen Farkas, a történetíró, nyomdát állított fel könyvének kinyomtatására. A háborús idők miatt a nyomdát testvére, Bethlen Elek Segesvárra költöztette és itt nyomtatta ki Farkas históriás konyvét 1683-ban.

 A vár udvarán virágoskert, a kastély körül nagy angolkert terült el. Nem hiányzott belőle az ötszögletű alaprajzú nyári pavilon, melynek falát festett képekkel díszítették.

 Az államosítás napjáig (1948 március 3) a kastély lakott volt, s minden helyiség berendezése és felszerelése hiánytalan: az antik bútorok, falkárpitok, szőnyegek, porcelán-, üveg-, kristály-, ezüstedények, könyvek mind a helyükön voltak. A államosítás napján teherautók hajtottak be az udvarra és napokig hordták el a kastélyból a sok értékes tárgyat. Kiürítették a helyiségeket, feldúlták a belsőket. Amit nem vittek el elégették az udvaron. Ettől fogva a dánosi néptanács rendelkezett felette. A kastély épületei folyamatosan tovább rongálódtak, és a parkot is szétdúlták.

A műemlékvédelmi hatóság két izben (az 1977 előtti, illetve az 1990 utáni években) elkezdte az épületek állapotának feljavítását célzó munkálatokat, de 1-2 év múlva abbahagyta, s a kibontott gyönyörű gótikus ablak- és ajtókereteket, csempekályhákat, címereket, feliratos kőtáblákat, építőanyagokat és előkészített kőfaragványokat ellenörzés nélkül hordta mindenki. Döbbenetes látvány a teljesen tönkretett kastély épületegyüttese, a gótika és reneszánsz e pompás emléke. Romossá az államosítás, az emberi rosszakarat, az épületelemek széthordása tette.

Többévi pereskedés után, 2007 júniusában a család erdélyi ágának hivatalosan visszaszolgáltatták a várkasztélyt és parkot – siralmas állapotban. Az 199o-es években elkezdett munkálatokat folytatni kell, a kastélyt lakhatóvá kell tenni, hogy újra része lehessen a kulturális turizmusnak

Mivel a restaurálási költségek igen magasak, és a család anyagi lehetőségei szerények, pályázatokon szeretnénk résztvenni. Ennek érdekében megalakult a „Pro Castellum Bethlen” egyesület, melynek célja az épületegyüttes teljes rehabilitációja.