Wenckheim Sándor 1924-28 között Csorvás-Nagy majorban építette fel a gácsi kastély tömegkompozícióját felidéző neobarokk kastélyát Siedek Viktor tervei alapján. 1945 után széthordták és ennek következtében később teljesen romossá vált, és emiatt is a 1977-ben felrobbantották. Így szinte teljesen eltűnt a kastély. 1945-ben a kastélyban tartották a csorvási majálist, de az előtte levő tó medrében volt a táncmulatság, mert a kastélyban nem volt olyan padló, amelyen táncolni lehetett volna.

A kastély építésével egy időben 35 hold korszerű technikával felszerelt (pl. földalatti csőrendszerrel öntözött) parkot (hrsz. 2336) létesítettek a meglévő és idetelepített növényekből. Az épületek közvetlen közelében elhelyezett vízmedencék ennek erősen architektonikus jelleget kölcsönöztek, míg a távolabbi kertrész - bár sétaútjait a kataszteri térkép nem ábrázolja - tájképi kert lehetett. A kertészek Dzurek Imre, Szák Mihály, Boldizsár István és Balázs János voltak.

Mára sajnos csak a "kiskastély" maradt meg, Wenckheim Sándor kastélyát 1977-ben felrobbantották. Így is látható még azonban a kastély lábazata itt-ott, a kocsifelhajtó, a vasbeton lépcsőfokok, és a kis medence. Az épület átellenes oldalán a nagy tó teljesen elapadt, csak a nád nő benne.

Wenckheim Sándor birtokához tartozott ez a park, amelybe két kastélyt tervezett a tulajdonos. A régebbi, úgynevezett kiskastély ma is áll, de az úgynevezett nagykastélynak szánt épület nem készült el, mert befejezetlenül 1973-ban felrobbantották. Az egykori park területe ma 10 hektárra zsugorodott. Sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van, de az értő szemek ma is felfedezik az értékes faegyedeket. Nagyon szépek a kocsányos tölgyjek, a gyertyánok, a bükkök, a vadgesztenyék, a bejáratnál lévő vadgesztenyefasor és a piramistölgy-csoport. A park épített díszítő elemei közül felismerhető a kiszáradt tómeder és annak szegélye, sőt a szökőkút is.