A Szent István által alapított győri püspökség központja a Káptalan-dombon álló Püspökvár. Az épülethez tartozó 1 hektáros és meghatározott időben látogatható várkert 1982 óta védett. A várnak ere detileg nem volt kertje, ugyanis csak így lehetett elérni a teljes bástyaterület harcászati célú igénybevételét. A napóleoni háborúk után -miután romossá lett - Győr város a vár lebontását kezdeményezte. A múlt század húszas éveiben kezdődött bontás végül csak a külsővédművek rendszerére terjedt ki. Helyükön kialakult az utcahálózat, a déli és keleti várárkokat feltöltötték. Ezután a XIX. század második felében került sor a bástyákkal övezett udvar feltöltésére. A szükséges földet a győri Püspökerdőből szállították. Az erdőből kiemelt földdel akkori fa- és cserjemagvak, csemeték és sok lágy szárú növény került az "udvarba". A "függőkertbe felemelt ártéri liget" növényanyagának alapját jelenti az itt kikelt csemete és sok lágy szárú növényfaj. Sajnos az úgynevezett szilfavész időszak itt sem kímélte az állományt: a legtöbb példány zömmel a hatvanas években tetőzött szilfavész áldozatává vált. Ekkor pusztult el többek között egy akkor 120 évesre becsült idős fa is. A legutolsó szilfapusztulás 1980-ban következett be, a fennmaradt tuskó impozáns méretekre utal. A mohi csatában elesett Gergely püspök és a Mohácsnál odaveszett Paksy Balázs püspök emlékobeliszkje a kert Szeminárium felőli sarkában, idős kocsányos tölgy árnyékában áll. A kertben a györi Püspökerdő vagy a véneki Somos. erdő minden fafaja megtalálható. A lágy szárú növények különösen tavasszal mutatnak színpompás képet. A látogató úgy érzi, hogy valóságos ártéri ligeterdőben jár. A későbbi, eseti kertépítők - legutóbb a második világháborúban mártírhalált halt Apor Vilmos püspök itt élt húga - alkalmazkodtak a természetes vegetációhoz illeszkedő angol tájképi kert stílusához, és csak néhány egzótát - tuját, tiszafát, bukszust, orgonafát, rózsát, cserje alakú pünkösdi rózsát és egyéb díszcserjét - ültettek. A lépcsőházi bejáratnál Győr legméretesebb és legidősebb lilaakác példánya fut az ereszre. Szent Imre herceg szobra körül, illetve a főkapu székesegyház felőli bejáratánál néhány, az utóbbi száraz esztendőket nehezen tűrő lucfenyő áll. A már néhány éve befejeződött rangos műemléki rekonstrukcióhoz igazodó kertfejlesztési terv még nem készült el. Amikor majd lesz ilyen, abban biztosítani kell a védetté nyilvánítás alapját képező a "függőkertbe felemelt ártéri liget" jellegű növényzet megőrzését is.