A védett terület 219 hektár. Ebből 143 hektár a kastély közvetlen környékén kialakított park (beleértve a szárnyépületek által közrefogott belső udvar kertjét is), 176 hektár a Lés-erdő napjainkra megmaradt területe. Az Esterházy-család Süttör mellett a családról később elnevezett Eszterházán épített egyszerű vadászlaka helyére emeltette Esterházy Miklós herceg a magyar Versailles-nak nevezett barokk kastélyegyüttest. Már 1763. január 11-én a kortársai által "Fényes" melléknévvel illetett herceg összehívta birtokrészeinek tiszttartóit, gondnokait és meghatározták, hogy a nagy mű létrehozásánál kinek mi lesz a feladata Az új kastély felépítése így olyan gyorsan haladt, hogy a herceg 1766-ban Kismartonból ide költözött és ettől kezdve nevezte a helyet Eszterházának. A kastélyépülettel párhuzamosan, részben azt követően készült el az együttes többi része. Megkezdődött a 300 hektáros kert kialakítása és belső részeinek telepítése is.

A kert tervezőjének neve nem ismert. Rapaics szerint".. .Nincs az egész országban még egy kastély, amelynek olyan szorosan összefüggne, illeszkedne az építészeti és kertészeti része, mint éppen az eszterházi". A hatalmas franciakert rendszerű park a főépület déli részén volt. Az eredeti kertben feltűnő volt a markáns öt főútvonal és szegélyükön az öt kettősfasor. Közülük a középső a kastély tengelyének folytatása volt, és hársfákból telepítették, kettő hegyesszögben futott össze. A másik kettő a középső főtengellyel párhuzamosan haladt. Eszterháza fénykora "Fényes" Miklós halálával befejeződött, a család visszaköltözött Kismartonba. Az alig használt Eszterháza hanyatlásnak indult. Ez hosszú ideig, egy évszázadig tartott. 1904-ben Pál Antal herceg visszaköltözött, a kastélyt tataroztatta és kertjét részben felesége, Cziráky Margit grófnő ösztönzésére rendbe hozatta. Az egykori franciakert helyén nyírt bukszusokból, tiszafákból, egynyári növényekből, pleasure ground-ot, ligetes szórakozóteret alakítottak ki. A nagy kert többi része változatlanul megmaradt. A díszudvarban barokkos kertet alakítottak és mértani rendben kúp alakúra metszett tiszafákkal ültették be. A II. világháborút követően a kastély szovjet katonai kórhá volt, a sok pusztítás után 1957-ben indultak meg a helyreállítási munkái.

A parkrekonstrukció elvi lehetőségét megteremtették, de a megvalósítást pénzhiány akadályozza. Az Esterházy-birtok erdőterülete: A térséget a jégkorszak elején a még erre folyó Duna alakította ki, ez a Cseri kistáj. Az eredetileg meszes Duna-hordalék - a kavics kivételével - egyrészt felaprózódott, szétmállott, másrészt kilúgozódott. Így kelet-keztek a magyarországi szakirodalomban közismert "cseri földek", a különféle arányban kavicsot tartalmazó savanyú talajok

Ha a kavicstartalom meghaladja az 50%-ot, akkor váztalajok, ha viszont ennél kisebb a kavics aránya, akkor különféle barna erdőtalajok alakultak ki. A későpleisztocén szelek lepelhomok-hordaléka utóbb rozsdabarna erdőtalajok kialakulását tette lehetővé. Az alacsony pH-értékű agyag és a "cementált" kavics nyáron a felszínig szétrepedező, kőkemény jelenség, míg hóolvadáskor vagy nagyobb csapadék hatására az agyag képlékennyé duzzad.

Ilyenkor a "cseri földek" művelhetetlenek, illetve járhatatlanok. E szélsőséges adottságokat korunkban elsősorban a tájnak nevet adó csertölgy tudja kihasználni. A pleisztocén végi, illetve holocén eleji ligetes tundrából szubreliktumként megmaradt a boróka, a nyírek, egy-egy kisebb foltban a csarab. Az újkor elejéig a kistáj körülbelül 9/10-ét a lényegében egységes tömböt alkotó "Cseri Nagyerdő" borítot-ta. Ez az erdő a honfoglalástól az egykori határvédelmi berendezésnek, a gyepű rendszemek részeként évszázadokon át lényegében lakatlan, "átjárhatatlan" volt. A XV-XVI. századra már két tömbre vált: az északit "Szentmiklósi Nagy-erdő"-nek kezdték nevezni. Majd azerdőirtások következtében ez a tömb is darabolódott. Ekkor vált ki önálló részként az akkor még a mainál legalább 2/3-dal nagyobb Lés-erdő, a Széplak melletti Cseralja-erdő (Rongyos-erdő), a Hegykő felőli Eresztvény -és Újtilos-erdő, a Pinnye felőli Haraszt-erdő és a Szereda-erdő. Ezek az önálló egységek csökkent területtel - a Szereda-erdő kivételé-vel -, mindmáig megtalálhatók. A Cseri Nagyerdő északkeleti sarkából megmaradt Schweizer Tilos-erdő közelében két fontos termőhely minősítő elnevezésként a cseri földeket jól jellemző Agyagost és a vízenyősséget jelző szóból keletkezett Söjtört kell megemlíteni. A "söjtör, sőtör" mélyedést, vápát jelent (a sajtár szavunk magas hang-rendű párjaként). A cseri földeken egy-egy ilyen összefutó "lé" szó névadóvá vált, így nevezték el a szomszédos erdő-területet "Lés"-nek, pontosabban "Lés-erdő"-nek, amelyet már 1377-ben is így hívtak. A Lés-erdő a csapadékon felül többletvízhez is jut, az egykori Szereda-erdő és a Cseralja-erdő csurga-lékvizeit összegyűjtő Kelemente-ér révén. A Lés-erdő belső részein több mélyedés, laposabb rész található. Ezekből egyet már a XIX. században is kisebb tavacskaként tartották számon, sőt még a jelenlegi erdészeti üzemterv is feltünteti. A vízzáró-víztorlaszoló cseri agyag söjtörökben összefutó, sokáig meg-maradó "lé" ad magyarázatot arra, hogya Lés-erdő jellemző tavaszi növénye a medvehagyma. A Cseri Nagyerdő -a nyugati és a keleti szegély területeit kivéve -fokozatosan az Esterházy-család birtokába került. 1720-tól- az allérendszer kialakítását tervezték az egész birtokon. Ezzel kívánták helyreállítani a Cseri Nagyerdő egykori térbeli egységét. A Lés-erdőben az allérendszerek nemcsak a kastélyhoz, mint csomóponthoz sugárirányban összefutó főallé rendszer valósult meg, hanem az ehhez illesztett négyszögrács-, sőt körmintázatot is mutató kisebb allék hálózata is. A Cseri Nagyerdő Ikvától délre eső, még mindig óriási és lényegében egybefüggő erdőbirtok tömbjében viszont még az alléalaprendszernek is csak egy része valósult meg a XIX. századi térképek tanúsága szerint. Lés-erdőben a fő- és melléknyiladék rendszer a 176 hektárnyi összterületből ma is 15 hektárt foglal el. Jelenleg a faállományok körülbelül felét a kocsányos tölgy és egyharmadát csertölgy alkotja. A Kelemente-ér közelében tölgy-kőris-szil keményfa ligetre emlékeztető társulás maradványai, másutt cseres-kocsányos tölgyesek tenyésznek, a mozaikos termőhelyi adottságok, gyertyános-tölgyesekre jellemző növényzet jelenlétét is lehetővé teszik. Előforduló fafaj még a fekete dió, nemes nyár, tulipánfa, akác, erdeifenyő, vörösfenyő, az üdébb részeken lucfenyő és több egzótaféle. A Kelemente-ér viszonylag mély "völgye" sekély talaj képzője, míg másutt cseri földeket találunk (korábban a közelben kavicsanyag nyerés is folyt). A teljes Lés-erdőt bekerítették, de a kastélypark felől szabad bejárást hagytak. A Lés-erdőnek negyedrésze vadaskert.