A park Pápa belterületén, a Tapolcapatak és a Bakony-ér között fekszik. Területe megközelíti a 16 hektárt, s története jó 200 évre nyúlik vissza. Az 1752-ben lerombolt középkori vár helyén a régi falak felhasználásával Grossmann József tatai építész irányításával 1783-84-ben létesített barokk kastély - a környező területekkel együtt - az Eszterházy-család birtoka volt. Az egykori várkert területét - egy korabeli festmény tanúsága szerint - valamikor tó borította. Ennek az úgynevezett szélesvíznek a lecsapolására 1771-ben Eszterházy Károly egri püspök adott utasítást vagy Bőhm Ferencnek vagy Mikovinyi Sámuelnek, ők víztelenítették és tették termékeny szántóvá. Csak ezek után, az 1780-as években kezdődhetett a park kialakítása, amely harmonikus egységet alkot a kastéllyal. Az elültetett fafajok kiválasztására nagy gondot fordítottak. A létrehozott erdőparkban nem a tipikus parkba illő fajok, hanem a tájra jellemző fák és cserjék uralkodnak. Az ily módon kialakított terület Veszprém megye egyik legszebb és ma is a leggondozottabb parkja lett. 200 éves fái ma is szép látványt nyújtanak annak ellenére, hogy az utóbbi évek szakszerűtlen telepítései megbontották a kialakult harmóniát. Az erdőpark kiemelkedő értéke két mocsárciprus, törzsátmérőjük meghaladja a 60, illetve 40 cm-t Az óriásira nőtt platánok a legidősebb fák közé tartoznak. Vastag ágaik gyönyörű lombkoronát viselnek, törzsátmérőjük meghaladja a 250 cm-t. A platánfa uralkodik a várkertben, elegyarányuk eléri a 60%-ot. Előfordul még a vadgesztenye, a tölgy, a gyertyán, a hárs, valamint a nyírfa és a tulipánfa. Cserjék közül a tuják, a boróka, az aranyeső és a jázmin érdemel említést. A gyerekek szórakoztatására fából készített játékokat helyeztek ki, ez kedvelt játszótér.