A Balaton-part egyik legnagyobb és legszebb parkja, amely még a téli időszakban is szemet gyönyörködtető látvány. Balatonalmádi belterületén, a 71. számú közúttól délre, a vasútvonal és a Balaton között terül el. A park története Véghelyi Dezső történettudós alispánsága idejére nyúlik vissza. 1882 táján ő kezdeményezte Balatonalmádi parkosítását, így lett a park névadója. A Balaton partja akkor még mocsaras, ingoványos volt, ezért telepítettek ide elsősorban nyár- és fűzfákat. Később az ország minden részéből érkeztek ide díszfák, főként nyír, platán és mocsárciprus. Ez utóbbi faj példányai a park legszebb fái közé tartoznak. Az alig 50 éves fák kitűnően érzik magukat. LomhulIató tűinek őszi elszíneződésekor a terület csodálatos színfoltjai. Nagyon érdekesek a strand bejárata előtt a kettős fasor gyertya alakúra kiképzett platánfái és a hasonlóan formázott kettős fűzfasor ugyanilyen látványosság. Mindkét fasor fáinál 2-3 m magasságban hiányzik a vezérhajtás, helyette kehelyszerűen, 2-3 ágas mellékhajtások szabják meg a fa nyúlánk alakját. Ezek a fák körűlbelül 90 évesek. Természetesen sok más érdekes és szép fafajt láthatunk még a parkban, ahol a kűlönböző fák és cserjék egyedszáma 1217. A parkan a kis Remete-patak folyik kereszült, a rajta átívelő aprócska hidat az ifjú szerelmesek a "Sóhajok hídjának" nevezik. Előtte, már a Balaton partján hősi emlékmű áll. Az árnyas fák között még további három szobrot is felfedezhetünk. A szép parti sétányt II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos (Holló Barnabás alkotásai) és Petőfi Sándor (Izsó Miklós alkotása) szobrai díszítik. A park alapítójának, Véghelyi Dezsőnek emlékművét is a parkban helyezték el.