Hőgyész a Völgységes és Hegyháton áthúzódó egykori hőgyészi uradalom központja volt. 1722-ben vásárolta meg a birtokot gróf Mercy Clauidus Florimundus császári generális. Feltételezések szerint a kastély földszintes várszerű épület volt, kissé mocsaras területtel, várárokkal körülvéve, festői dombok között. Mercy gróf örökbefogadta egy távoli belga származású rokonát, Argentau-t, aki felvette nevét és később örökölte a birtokot. Az emeletes, barokk stílusú közép- és oldalrizolitokkal díszített kastély 1760. körül épült. 1773-ban értékesítette Apponyi Lázár grófnak. Örököse Apponyi Antal György (l751-1817.)majd annak fia Apponyi György Antal (1780-1849.). Ebben az időben jelentősebb építéseket végeztek (pálmaház, narancsház, mauzóleum, gazdasági épületek). Több szép "kert-terv" készült ezidőben. Erre az időszakra tehető a fafajok változatosságának gyarapodása (platán), a mai is fellelhető kis tó és egyes utak kialakítása, hidak a patak fölött, ami angol-park jelleget adott a kertnek. A l9. század végén szép "pleasure -ground" épült,amiből a nyírott buxusok maradtak meg. Apponyi Géza 1927-ben eladta a kastélyt az akkori Országos Társadalombiztosítási Intézetnek. Az OTI üdülőként használta. A háború vége felé sok értékes fa tönkrement. 1944-45-ben szovjet katonai kórház, 1850-54. között görög menekültek otthona, majd állami gondozott gyermekek nevelőotthona. A korábbi nagy parkterület feldarabolódott, állománya gyérült és fafajokban szegényebb lett. Ma is jelentős dendrológiai és esztétikai értéket képvisel. Hőgyész központjában, a 65-ös főközlekedési út mentén található. A park központi részén álló kastély 1762-ben épült Merg gróf megbízásából, de az 1700- as években az Apponyi-család megvásárolta. A kastély a barokk stílus jegyeit őrzi, műemlék jellegü épület. A közelmúltban tatarozták, így most a buk szus- és tiszafasövények között kibukkanó kastélyépület felemelő en szép látványt nyújt. Az egykori parkon a ll. világháborút követően osztozott a Petőfi Sándor Nevelőotthon, a Hőgyészi Állami Gazdaság és az egykori községi tanács. Ezen hármas célú hasznosítás az angolpark jellegű fagyűjteményen is felfedezhető. Több oda nem illő, modern stílusú melléképületet is emeltek, a területet kerítésekkel, árkokkal szabdalták fel, eltérő szakértelemmel és intenzitással kezelték a parkot. Az eredeti dendrológiai gyűjtemény emiatt szegényedett, pusztult, pótlására csak alkalmanként került sor. 

A park kiemelkedő látványossága az a több mint 300 éves platán, melynek körmérete 3,5 méter, magassága 30 méter, koronája pedig 45 méter átmérőjű. Szépek az idős vérbükkök és hársak, valamint a tuják, a tis zafák , a fenyőcsoportok, a páfrányfenyők és a tulipánfák. A vegetációs időszakban a park "paradicsomi" viszonyokat kínál az erdei madarak részére, hiszen a cserjeszint is gazdag, buja. A költőhelybőség a település központjába csalogatja az egyébként félénk rigókat, pintyeket, cinegéket, így a tavaszi hónapokban az idelátogatót harsogó madárdal fogadja.