A kúria első formájában a XVIII. század végére helyezhető, építtetője nagy valószínűséggel Eördöghfalvi Csuha Tamás volt. Téglalap alaprajzú, kéttraktusos, egyszerű épület volt, közepén pitvarral, konyhával, kétoldalt 2-2 lakószobával.
Az 1830 körüli években Csuha Sándor az épületet klasszicista stílusban átalakította, a főúri kastélyokhoz közelebb álló formában. Ma is látható eredménye a nyugati oldal főhomlokzata előtt nyílt oszlopcsarnok. Az eredeti épületet mind észak, mind dél felé megtoldották, a toldalékok a nyugati homlokzatát a portikusz vonalához igazították; így nagyjából egy U-alakú alaprajzi forma jött létre.
A harmadik átalakítást Csuha Sándor fia, Csuha Tamás végeztette az 1850-es években. Ekkor épült az épület középtengelyében két helyiség a kelet felé kinyúló tömbben, amit Csuha Tamás "kertre járó szobának" nevez.
Csuha Tamás jórészt Pesten, Budán élt, vagy más birtokain tartózkodott, a nagyhalászi kúriában kevesebbet fordult meg. 1864-ben haszonbérbe adta nagyhalászi ingatlanát Edelstein Sámuelnek.
Csuha Tamás 1865-ben általános örökösévé Vilma leányát tette meg. Eördöghfalvi Csuha Vilma férje Nagykállóy Kállay András, a későbbi szabolcsi főispán lett, s így vált a kúria a Kállay család tulajdonává. Kállay Andráshoz és Csuha Vilmához köthető a XIX. század végi és XX. század eleji átalakítás, amelynek során az épület nyílásrendszere átalakult. Minden bizonnyal ekkor készült el a manzárdtető is.
Kállay Andrásék hamarosan elköltöztek Nagyhalászból, a kúriát az 1910-es években a helyben birtokos Hönch család vásárolta meg. Nevükhöz fűződik a kúria utolsó jelentősebb átépítése, amely inkább modernizálásnak tekinthető.
A kúria 1945 után lassú romlásnak indult. Tanítói lakást, majd raktárakat alakítottak ki benne, működött itt tsz-iroda, megyei polgárvédelmi raktár. A felújított, megszépült, kiállításokkal berendezett Csuha-Kállay Kúriát 1999-ben avatta fel Dr. Kállay Kristóf.