Az Osztrák-Magyar Monarchia első magyar miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula építtette a tiszadobi kastélyt és parkját 1880 és 1884 között. A soktornyú kastélyt - amely a francia Loire folyó mentén épült középkori lovagi várkastélyokat idézi - Meining Artúr tervezte. A kastély a Tisza partjához közel, magaslaton épült, így kiemelkedik a Tisza árterének lapályából. A parkot kelet felől maga a folyó határolja. A kor ízlésének megfelelően az épület homlokzata előtt szép pleasure-ground épült, nyírt bukszusokkal, tiszafákkal, közepében szép szoborral (A szabin nők elrablása). Távolban e kertrész fölött eltekintve a tokaji Nagykopasz vulkáni kúpja zárja a látványt. A park tájba illesztett, a táj esztétikai értékeit felhasználó tájképi alkotás. A kasély környékét egykor rózsalugasok és díszcserjék is ékesítették. A kastélytól távolodó kertrészeket a Tisza egykori ártéri erdejének ritkításával hozták létre úgy, hogy annak szépségét fokozzák. Itt található védett ártéren az ókenézi műemléki kastély is. A park területe a II. világháború után csökkent, jelenleg 15 kat. hold. A kastélyból gyermekotthont alakítottak ki. A közelben található a múlt századi Tisza-szabályozás emlékműve is, érdemes megtekinteni. A kétemeletes, soktornyos egykori Andrássy-kastély 1820 körül klaszszicista stílusban épült. 1870-75. között romantikus stílusban átépítették. Az angolos stílusú neogót illetve a historizáló várkastélyok modorában kialakult építmény rendkívül impozáns megjelenésű. Az átépítés - feltételezések szerint Alpár Ignác építész munkája. A kastély építtetője, idősebb gróf Andrássy Gyula, a híres államférfi, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere, magyar miniszterelnök. A kastély a holt Tiszaág mellett, dombháton épült, az építtető elgondolása szerint a Loire menti kastélyok mintájára.

Ebben a kastélyban töltött ezután sok nyarat a kastélyépítő egyik ugyancsak közismert unokája, Andrássy Katinka, a későbbi gróf Károlyi Mihályné. A kastély köré a múlt század második felében telepítették a parkot Kialakításához felhasználták a morotvát kísérő keményfás ligeterdők tájkép formáló elemeit is. A parkban ma is láthatók azok a kocsányos tölgyek és fehér nyárak, amelyek a hajdani erdő tanúfái. A kastély északi részén, a rézsű lejtője alatt egyholdas francia kertet alakítottak ki. Legnagyobb élményt nyújtó része az úgynevezett "bukszuslabirintus" , amelyet magasra nőtt tiszafák csoportja szakít meg. Az utóbbi években rendszeresen nyírják, így újra járható. Klasszikus szobordísze még fokozza az élmény hatását. Az országban valószínű nincs párja a 6-7 méter magasságot is meghaladó, a mintegy 100 darabból álló tiszafasövénynek. A kastélyparkban megtalálható néhány egzotikus fa is, például tulipánfa, császárfa, liliomfa. A fenyőféléket több faj képviseli, ma is szépek és jóformájúak az ezüstfenyők és a különböző lucok. A lombos faállományt képező fafajok a különböző juharfák, a nyírfacsoportok, az ostorfák és a vöröstölgy színpompás színekben búcsúznak az egyre bágyadtabb őszi napsütésben. A valaha virágos, díszes, nyírott előkert nem őrzi régi szépségét. A virágágyak közé ültetett, nem tájba illő fafajokon kívül egyes "erőszakos fafajok", mint az akác, nyár, kőris minden külső segítség nélkül megtelepedett és túlzott mértékben elszaporodott. Ez a nemkívánatos együttes nagyon rontja a park esztétikai értékét.

A gyermekotthont kiköltöztették az épületből, tervezik a kastély felújítását, szállodává és konferenciaközponttá alakítását (2010).