A kúria és a park Gyulavári község belterületén található, a park területe mára alig 1,8 ha-ra zsugorodott. Gyulavári 1776-ban a Kétegyházi uradalomhoz tartozott, később önálló település lett, majd 1977. április 1-től közigazgatásilag Gyula városához tartozik.
 

A 14 szobából álló épület a hozzá tartozó lakóépülettel, gazdasági épülettel, kápolnával és a fennmaradt parkkal jelenleg a település belterületén található. A kastély építésének pontos idejét nem sikerült tisztázni, de az bizonyos, hogy a szeszgyár építésekor (1842) már készen állott.

A feltehetően később épített bővítménnyel toldott kastély stílusa nehezen meghatározható. Egyszerű vidéki kúriának épült, melynek kiemelkedő dísze az ablakokat védő míves ablakkosár. A díszes rácsokat uradalmi kovácsmesterek készítették nagy hozzáértéssel és művészi igénnyel, ezek adják meg az épület jellegzetességét. Eredeti a főbejárat előtti kőkorlátos, virágládás terasz és az udvar felőli íves oldalhatárú lépcsők a fennmaradt kovácsoltvas korlátokkal.

A kastély egy része alatt pince készült, de a lakóház alatt is található kisebb pincerész. A kúriához tartozott a hatoldalú katolikus kápolna is. Mennyezetén egykor angyalokat ábrázoló freskó volt, elhanyagolt állapotú, így beázás következtében a mennyezet beszakadt. A különleges osztású födémgerendák fennmaradtak, így a díszes mennyezet jól helyreállítható.

A második világháborút követően az épületeket teljesen kifosztották, részben elvitték az ajtókat, ablakokat, több helyen a tetőt is megbontották. 1948-tól az épületeket raktárnak használták. Az állagában teljesen leromlott kúria épületet a helyi TSz. komoly anyagi ráfordítással rendbe hozatta, 1963 évtől irodáit is itt helyezte el. Az épület Nyugati részén a tetőzet nagy részét 1984. évben megerősítik (síkba állítják) és a héjazatott felújítják. A kúria közvetlen környékét 1945. márciusában szintén kifosztották, az eredeti kastélykert egy részén családi házak épültek.

A termelőszövetkezet felszámolása után az 1990-es évek elejétől a kastély lakatlan, állapota romlik, alkalmanként szándékosan rongálják. Az épületegyüttest az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította.

Gyula Város Önkormányzata 1995. évben az épületeket 7136 m² területtel megvásárolta, helyreállítására így hasznosítására többször tett kísérletet. Az épületektől Keletre eső park területet (9730/3 Hrsz.) az Önkormányzat 1991. évben kapta meg. 2004-ben a Körös-Maros Alapítvány vásárolja meg a területet.

A kastély helyén a Gyulavárit, Kétegyházát és Keszi pusztákat birtokló Lőwenburg Jakab építtetett uradalmi központként működő majorházat és majort 1716-ban. A XVIII. század végén a gyulai uradalmat megszerző Wenckheim család lett a tulajdonos, feltehetően ebben az időszakban építették a Gyulavári Kastélyt is. A XIX. század második felében az Almássy család lesz Gyulavári tulajdonosa, s gróf Almásy Dénes a kastélyba költözik feleségével, Károlyi Ellával. Házasság útján gróf Pongrácz Jenő lesz a birtok ura, amelyhez a második világháború előtt malom, húsfeldolgozó, szeszgyár és téglagyár is tartozott. 1948. után a helyi termelőszövetkezet használta a kastélyt. A szövetkezet megszűnése után a gazdátlanná vált épület állaga rohamosan romlani kezdett, mára komoly felújításra szorul. Az épületegyüttest 2001-ben védett műemlékké nyilvánították. Az eredeti állapotot megközelítő újjáépítést Európai Uniós pályázati forrásból illetve saját forrásból kívánja a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány megvalósítani.

A kastély felújítása ROP forrásból 2007-ben megvalósult, ma Látogatóközpontként működik.