Gróf Széchenyi Antal a Kiscenk mocsaras vidékén álló castellumot az 1750-es években korszerű kastéllyá alakítja át. Ezt a kastélyt fia, Széchenyi Ferenc ismét korszerűsíti 1780-tól. Ebben az időben kezdődött Magyarországon az angolkertek divatja, a barokk kert fokozatosan átalakul, átépítik, a barokk kert falait lebontják, a gazdasági kerteket megszüntetik a falakon belül, a mocsarakat lecsapolják és a kertet mai méretűre bővítik. Az Ikva folyót a kastélyépülettől távolabbi új mederbe terelik. A korábbi mocsaras területeket feltöltik, így lehetővé válik új értékes parkrészek megépítése,új növényfajok és -fajták telepítése. Az Ikva parton fürdőházat építettek és vízmalom volt, pálmaház épült és állatkert.

Ezek is új növény- és állatfajták honosítását szolgálták. Különleges récék, ludak, tyúkok, galambok jelentettek élményt. Az kert ún. vízálló rétekben folytatódott,az ott telepített kisebb facsoportok a végtelenbe nyújtották a kert határait. Így ebbe a kompozícióba tartozott a fertőbozi gloriett - a Fertő tó partján ma is áll - és a hársfasor végén épült remeteség is. A szentimentális kerttípushoz igazítottan feliratok ékesítették a kínaias épületet, ami emeletes volt, szórakozó-pihenő hely, de kápolna is volt benne. Az egyik felirat: "Én elvezetlek titeket a magányosságba, a lélek és a szív örömébe." A másik: "Élvezzétek az én nyugalmamat." Gróf Széchenyi István idejében telepítették a ma is látható nagy platánfákat és építtetett korszerű üvegházat, ahol barátait vendégül látta (pl. Deák Ferencet). Fia,Széchenyi Béla (Kelet-Ázsia kutató) és felesége gróf Erdődy Hanna az 1860-70-es években gyüjteményes kertet alakítanak a tájképi kertből, sok újszerű lombhullató és főleg fenyőfa telepítésével. A remetelakot 1827-ben Széchenyi István özvegye restauráltatta, de Széchenyi Béla halála után elbontották és helyére került a ma is látható szép síremlék, kaukázusi fenyőkkel övezve, feleségének, Erdődy Hannának síremléke. A kastély és parkja a II. világháború után igen erősen károsodott.

A park nemcsak a "legnagyobb magyar" Széchenyi István emlékét idézi, hanem elődeiét is, akik szintén a haza fejlesztésén fáradoztak.Történeti kertjeink között azért is egyedülálló, mert itt sikerült rekonstruálni korabeli rajzok és mai kutatások segítségével egy hiteles barokk kertet szökőkutakkal, nyírott növényekkel, kővázákkal és -székekkel. Ma helyreállítva az ország legszebb kastélyai közé tartozik, méltó Széchenyi szelleméhez. Látogatható. A mai Nagycenk a korábban is azonos nevű település és Kiscenk összevonásából jött létre. Nagycenk neve összeforrt a Széchényi-család nevével, bár a korábbi Nádasdy-birtok zálogjogon csak 1677-ben került a Széchényi-család tulajdonába. A családi birtokközpont kezdetben Széplakon volt, majd Széchenyi Antal generális - Széchenyi István nagyapja - költözködött át Cenkre, amint a kastélyegyüttes és a park építése ezt lehetővé tette. Az Ikva lapályos árterének kisebb hordalékkúpján épült a kastély és a keményfás tölgy-kőris-szil ligeterdőből alakították ki magát a parkot. A XV-XVII. századból több olyan okleveles adat ismeretes, melyek Cenken, Kiscenken kastély, udvarház létére utalnak, ennek pontos helye azonban nem azonosítható. Széchényi Antal 1750 körül barokk kastélyegyüttes építését tervezte. Az építkezés 1800 nyarára fejeződött be, nyomán az épületegyüttes klasszicista homlokzatot nyert. Széchenyi István Hild Ferdinánd soproni építésszel ismét átépíttette a kastélyt.

A ll. világháborúban a kastély súlyos károkat szenvedett. Végleges, méltó felújítása közel egy évtizedig tartott. A kastélypark kialakítását Széchényi Ferenc kezdte meg. A levéltárban három különböző, nagyjából azonos időben készített kertterv található.

A kastélyépítéssel egyidőben 1755-61 között valósult meg a kastély-homlokzat előtti részen a francia barokk kert. Jellemzője a szabályozottság és változatosság, célja a reprezentáció, azaz hogy megfelelő keretet és színteret adjon a fogadásoknak, ünnepélyeknek. A francia barokk kertben a tengelyek a figyelmet egy középpontra, a kastélyra és annak építészetileg kiemelt középterére vetítik. E kertrendszer szigorú mértani rendet követ. Középen a díszes, virágos terasz, mellette kétoldalt az ültetett és nyírt növények, amelyek térhatású ligetekhez kapcsolódnak.

A kert tengelyét megrajzoló út folytatásaként hétméteres tőtávolságra 600 hársból ültetett kettős fasor egy magaslaton fekvő kis ligetig vezet. (A fasor országosan védett.) Széchényi Antal halála után fia, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc megkezdte a franciakert átalakítását. Vízrendezési terveket készíttetett, a mocsaras részeket lecsapoltatta. A kertbővítéshez újabb területekre volt szüksége. A kert 21 000 m2-rel bővült és azt a Győr-soproni úton túlra is kiterjesztették az új korszellemnek megfelelő angol vagy tájképi stílusban kialakítva.

Ezután már következetesen angolkertnek nevezték a parkot, bár a központi rész barokk (francia, mértani) kertje még megmaradt, de ezt már a tájképi vagy angolkert övezte, amely Széchényi Ferenc alkotása. Fia, Széchenyi István világot járt utazóként, személyes benyomásai alapján építette át, illetve bővítette, fejlesztette, korszerüsítette a parkot.

Ő tervezte meg az üvegházat "...sok virágot és favedrekben fákat kíván". Később fia, Béla az újabb kertdivat szerint dendrológiai kertet is létesített. Ekkor telepítették a sok különleges fenyőfélét. A park hanyatlása Széchenyi Béla halálával kezdődött, azután a II. világháború pusztításai, majd a gondozatlanság hatalmas károkat okozott. 1973-ban -megfelelő előkészítés után megindult a rekonstrukció, amely igyekezett minden értéket megmenteni. Az épület előtt ma az egykori virágos teraszt bemutató franciakert rész, amelynek tengelyében a Győr-soproni út túlsó oldalán folytatódik a hársfasor. A barokk kertrészt a tájképi vagy angolkert veszi körül, de sikerült megőrizni az egzóta gyűjteményes kertet is. A kastély épületben ma emlékmúzeum, a nyugati épület szárnyat lezáró, úgynevezett Vörös-kastélyban háromcsillagos szálloda, a virág házban eszpresszó, az egykori kastélyebédlőben étterem működik. A kastély körüli megmaradt park mérete sebb egzótái. a görög jegenyefenyő, kaukázusi jegenyefenyő, spanyol (andalúziai) jegenyefenyő, puszpáng, oregoni álciprus, nutkafenyő, tulipánfa, magnólia, óriás- vagy mamutfenyő, de ide sorolandók a XIX. század elejéről megmaradt öreg platánok, vadgesztenyék is. Kis-Cenkről azt írja 1851-ben Fényes Elek, hogy "magyar falu Sopron vármegyében, Nagy-Cenktől csak az Ikva vize választja el. Van itt az uraságnak, gr. Széchenyi Istvánnak pompás kastélya..., egy angoltelivér ménese..., földje fekete agyag, s középtermékenységű, de az uraság részéről kitűnő jeles váltógazdaság űzetik mind itt, mind NagyCenken".