A hajmáskéri "katonakastély" Halott rész Hajmáskér határában. Hatalmas épületek, ürességtől kongó falak, felégetett parketta és szemét. A gazos parkban és a málladozó falak között sétálgatva már csak az egykor ott élők szelleme kísért. A környékbeliek különböző történeteket mesélnek a ma egyszerűen csak "kastélyként" emlegetett épületekről. Vannak, akiknek Mária Terézia, másoknak pedig Horthy Miklós neve ugrik be elsőre, pedig az épületeket 1906-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején császársági és királyi tüzérségi "lövőiskolának" építették. Az akkoriban 1300 lakosú településen három év alatt egy modern városrész született, ahol több ezer katonát helyeztek el. Akkori mércével mérve a tábort kiválóan felszerelték. A közművesített lakások mellett üzemelt itt kaszinó, vendéglő, templom, iskola, sőt még kórház is. A mintegy kilenc hold nagyságú parkot fákkal ültették körül, kialakítottak egy mesterséges tavat is íves fahíddal. Igaz, a falulakó nem sokat élvezhettek mindebből, hiszen ők a területre csak a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek be. Aztán jött két világháború. Az első nem okozott komolyabb gondokat, annál többet a második. Megjelentek a németek, majd az oroszok. Utóbbiak évtizedes jelenlétét a falakon látható cirill betűs feliratok miatt tagadni sem lehetne, ám a falakba vésett "írásos emlékek" az itt történt átalakításnak és pusztításnak csak egy csekély részét jelentik. A templomból mozit csináltak, a lovardából színháztermet, a tavat feltöltötték, a kastély köré pedig emeletes házakat építettek. Egy utasítás miatt pedig - mely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni - gyakorlatilag tönkretették szinte az egész parkot. A laktanya tíz évvel ezelőtti felszámolásakor nemcsak a szovjetek és a berendezés tűnt el. Vittek mindent, még azt is, ami le volt betonozva. Az óriási ingatlan ezután a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, majd az ÁPV Rt.-hez került. Kiderült, hogy a többhektáros terület mindössze egy helyrajzi számon szerepel, a térképeken pedig hol fehér foltként, hol pulykatelepként, hol pedig libafarmként van nyilvántartva - számol be Hornyák Ferenc, a település jegyzője az ingatlan további sorsáról. Ötletek, tervek akadtak, de megoldás egy esetben sem született.

Országos visszhangja volt például a "csernobilos történetnek". Az egykori táborban ugyanis a katasztrófában megsérült gyerekeket szerettek volna gyógyítani. A helyzet kényessége miatt a kérdést végül népszavazással döntötték el. A gyerekek nem jöhettek, az épületek állapota pedig tovább romlott. Az ingatlanegyüttes 1998-ban került a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába. Néhány épületet már sikerült hasznosítaniuk, egy másik pedig hamarosan iskolaként születhet újjá. Ezzel azonban a "kastély" sorsa még koránt sem oldódik meg. A Műemlékvédelmi Felügyelőség sem tud mit tenni, hiszen a katonai jelleg miatt az ingatlanok nem minősülnek műemléknek. A település polgármesterének beszámolójából kiderül, hogy több befektető is érdeklődne az ingatlan iránt, ám a kastély belső kialakítása nem a legszerencsésebb. Ezenkívül a falu határában elterülő lőtér is megmaradt. A környéken állandó hadgyakorlatok zajlanak, ami nem kis zajjal jár. A honvédséggel is próbálkoztak, de ők sem látnak benne fantáziát. A különböző pályázatokon nyerhető pénzek nem elegendőek, ráadásul az általában követelt önrész is hiányzik. A helyiek most már ott tartanak, hogy akár szimbolikus áron is eladnák az ingatlant, a kikötés csupán annyi lenne, hogy a hasznosítás a falunak is kedvező legyen. Amíg azonban a megfelelő gazdát megtalálják, marad a gyerekek titkos játszótere. Ők legalább elkalauzolják az arra tévedő turistákat. Forrás: ingatlanbefektetes.hu